Majdnem két éven keresztül olvashattátok a soraimat. Lezárult az életünkben egy fejezet, összeházasodtunk és egy pillanatig sem bántuk meg a rengeteg munkát, idegeskedés, ami a szervezéssel együtt költözött az életünkbe, mert számtalan plusz boldog percet és órát kaptunk cserébe, sok segítő kezet és egy olyan esküvőt, amire mindig is vágytunk. Habár voltak bakik és gondok, mégis mindketten úgy gondoljuk tökéletesen sikerült minden, mert boldogok voltunk és bízunk benne, hogy a családunk és barátaink is pozitívan fognak visszaemlékezni erre az eseményre.

Lányok, aki még esküvő előtt álltok, sose felejtsétek, hogy miért is teszitek az egészet, ne hagyjátok, hogy a pillanatnyi nehézségek, vagy a külső kényszer hasson rátok. Figyeljetek a meghívottakra - hiszen azért hívjátok meg őket, hogy örömet szerezzetek Nekik -, de leginkább magatokra, hogy átélhessétek azt a csodát, ami aznap vár rátok, zárjátok a szívetekbe és őrizzetek meg a szürke hétköznapokra!

Hosszan ecsetelhetné azt hiszem mindenki, aki túl van az esküvőjén, a tapasztalatokat, de hiszem, hogyha egymásra hangolódtok, tökéletes lesz a Ti napotok is!

Köszönöm a kedves hozzászólásokat és azt a néhány barátságot, amit a blognak köszönhetek!

Sok szeretettel búcsúzom Tőletek!