Kategória: Fecsegős

Kedves Olvasók, Menyasszonyok, Feleségek!

Ezzel a bejegyzéssel zárom blogom sorait. Úgy gondolom, hogy ami ezután történik az életünkben az már nem tartozik szorosan az esküvő szervezés témaköréhez, ezért nem fogom folytatni a naplót. Köszönöm szépen, hogy olvastatok, hogy velünk voltatok az éteren keresztül.

Mindenkinek minden szépet és jót kívánok. Akik már túl vannak rajta: sok-sok boldogságban együtt töltött évet és olyan gyermekáldást, amilyenre vágynak. Akik még készülnek rá: kellemes örömteli készülődést és fantasztikus bulit.

Ha valakinek esetleg a segítségemre van szüksége az itt hozzászólásoknál a nevem alatt megtalálja az e-mailemet.

Búcsúzóul pedig megmutatom a két képet, amin látszik, hogy milyen a menyasszonyi ruhám utóélete (mosás után természetesen) Egy vékonyka, kicsi összevákuumozott csomag….

Kategória: Fecsegős

Végre eljutottam idáig, hogy megírjam a nászutas beszámolót: Nem is tudom hol kezdjem, talán legcélszerűbben az elején. Nekem ez volt életem első repülős utazása, így hát komoly elvárásaim voltak. Nem beszélve az Egyiptom iránti vágyról. Nos a repülés tényleg fantasztikus volt, a pilótánk nagyon ügyes. Szinte az egész utat végig fotóztam Reggel 9 körül indult a gépünk és délután 3 után valamivel szállt le Hurghadán. Itt a reptéren gyors vízumintézés, illetve a transzfer felkutatása, majd irány a szálloda. A helyiek „vendégszeretetével” és baksis iránti vágyával abban a pillanatban szembesültünk, hogy kitettük a lábunkat a repülőtér épületéből. Próbáltunk ellenállni a rohamnak…többé kevésbé sikerült.



A szállodában nagyon kedvesen fogadtak, kaptunk rögtön hűsítőt, pillanatok alatt elkísértek a szobánkba, ami sajnos nem volt tökéletes, tekintettel arra, hogy nászutasként két különálló ággyal rendelkező szobát kaptunk. Semmi gond, némi borravaló pillanatok alatt megoldotta a problémát és pár perccel később már a franciaágyas szobánkból szemlélhettük a tengert. Eddig már nagyon éhesek voltunk, így igyekeztünk az étkezési lehetőségeket gyorsan felderíteni, de tápanyag helyett, csak a magyar animátor lányokat találtuk meg…akiknek elvileg az ajtóban kellett volna várnia minket Sebaj, levadásztuk őket és kértünk is egy gyors tájékoztatót. Nos aranyosak és kedvesek voltak, de érdemi információval nem szolgáltak, mert amit mondtak az vagy nem volt hasznos, vagy nem felelt meg pontosan a valóságnak. Mivel a pocak üres maradt, a vacsoráig pedig még sok időnk volt, hát felfedeztük a szállodát, belemártottuk a talpunkat a tengerbe, majd felfrissültünk a vacsihoz és még előtte megszemléltük a szálloda saját bazársorát. Itt ismét ránk törtek a helyiek a vendégszeretetükkel és ugyan több üzletbe való betérést sikeresen hárítottunk, a parfümolajos boltosét nem sikerült. Nem ragozom sokáig, olyan ügyesen adott el nekünk egy adag parfümöt, hogy szinte észre sem vettük. Az árakkal nem voltunk tisztában, de azért a felére lealkudtuk, s mint később kiderült nagyon jó áron vásároltunk.



Vacsora után folytattuk a felderítést, majd részt vettünk a mini discoban – na nem azért, mert mininek érezzük magunkat, hanem mert ez volt a műsor előtt (jelzem minden nap volt a műsor előtt és minden nap ugyanaz volt…a végére már kívülről tudtuk és azért eléggé untuk is a zenéket). A műsor minden este más volt, több napon a helyi animátor csapat szórakoztatta a vendégeket (kabaréval, társastánc bemutatóval, színdarabbal), másik napokon vendég művészek jöttek, így volt egyiptomi táncshow, illetve Afrika-show is. Az esti programok szinte minden este így alakultak, hogy vacsora után, séta, majd a műsor, utána pedig még elmentünk a bárba kicsit zenét hallgatni, iszogatni. Elvileg volt disco is minden este, de oda nem szálltunk be, hiszen többnyire kb. ketten voltak rajtunk kívül.



Másnaptól beindult az igazi nyaralós élet, jött egy nap a tenger parton a 3S jegyében (Sonne-napfény, Sand-homok, Stand-tengerpart). Megállapítottuk, hogy egyikünk sem a 3S típusú nyaraló, így délután az idegenvezetővel már a további napok aktívabb programját egyeztettük. Jelzem esélyünk sem volt a programtalanságra, mert a szállodában is folyton letámadtak a helyiek, hogy velük menjünk kirándulni, snorkelezni…stb. programokra. Hát nem mentünk. A neckermann kínálatából válogattunk. Összességében négy program érdekelt minket: Kairó, Búvárkodás, Beduin éjszaka (dzsiptúra a sivatagban, majd csillaglesés) és esetleg Luxor. Nos ebből kettő valósult meg, az egyikről önként mondtunk le, a másikról kényszerből.



Mindjárt másnapra a búvárkodás volt előirányozva. Csodálatosan éreztük magunkat, nagyon megtetszett a búvárkodós világ, nem is tudom így igazán körülírni, azt kell mondanom róla, hogy ezt látni kell. Akinek lehetősége van kipróbálni az mindenképpen tegye meg, mert megéri. Mi a Luxori programot le is cseréltük még egy nap búvárkodásra. Természetesen az oktatás alatt volt az emberben egy komolyabb félsz, hogy úristen mi lesz a víz alatt, levegő, meg úgy egyáltalán, de mikor felfedezed, hogy tényleg lehet levegőt kapni és amúgy is vigyáznak rád, akkor már a csodavilág következik. A két nap alatt összesen négyszer merültünk, mind a négyszer kísérővel, mert kísérő nélkül a Vörös tengeren csak az oktatói státusszal rendelkezők merülhetnek, nekünk meg semmilyen búvárvizsgánk nem volt. Olyannyira megtetszett ez az világ, hogy el is határoztuk, hogy komolyan megtanulunk búvárkodni és leteszünk minden vizsgát, amit csak lehet.



Kairó csalódás a köbön. Kezdetnek a körülmények: Hurghada 450 kilométerre van Kairótól, az út a sivatagon vezet át és kizárólag csak konvojban szabad menni rajta. Mi éjjel fél egykor szálltunk be a buszba, a konvoj háromkor indult, a fennmaradó időben Hurghadán rallyztunk (hogy miért rally…mert Egyiptomban nincsenek közlekedi szabályok, csak mint a Forma 1-ben érj oda előbb és ne menj neki senkinek, van viszont annál több forgalom lassító fekvőrendőr, teljesen indokolatlan helyeken) a szállodák között. Az odaúton egyszer álltunk meg pisilni, ami tekintettel a 6 órás menetidőre nem annyira vicces, szóval inkább nem ittunk. Próbáltunk aludni, amennyire egy extra kényelmetlen buszban lehet, egy olyan országban, ahol már hajnali 5 magasságában teljesen világos van. 9 körül érkeztünk meg Kairóba, ami iszonyatosan szmogos és koszos volt. A szmogosság mértékét azzal tudom jelezni, hogy a piramisok lábánál állva csak fátyolosan láttuk a tetejüket. Sajnos az egész napra jellemző volt, hogy folyamatosan rohantunk, sehol sem volt igazán időnk. Így gyors fotózás és fél órás idegenvezetés után el is hagytuk a piramisokat. Még egy negyed órát eltöltöttünk a szfinx társaságában, majd egy igazi parfümgyár és bolt következett, ahol kaptunk frissítőket, majd bemutató következett, utána pedig vásárolhattunk is, de nem volt kötelező (persze nem fogtuk vissza magunkat), majd rohantunk ebédelni. (Egész Egyiptomi tartózkodásunk alatt ez volt a legfurább étkezésünk, csak süteményt ettünk, mert a svédasztalon egyéb biztatót nem találtunk, viszont a sütemények nagyon finomak voltak.) Következett az Egyiptomi Múzeum, ahol végre kicsit volt ideje az idegenvezetőnek kibontakozni. Nem mondom, hogy ő volt az idegenvezetők királynője, de annyira nem volt rossz. A múzeum után indultunk a bazárba, amire a közlekedési káosznak „hála” nagyon kevés időnk jutott csak. Itt kiemelkedően jól teljesített az idegenvezetőnk, mert nem engedte, hogy az arabok lerohanjanak. Ekkora már rendesen besötétedett, így indultunk is vissza Hurghadára. Visszafelé, már nem érvényes a konvoj szabály, így ezerrel döngettünk és megállás nélkül (!) tettük meg az utat. Mi ezen a napon összesen kb. fél liter folyadékot mertünk meginni, aminek másnapra meg is lett az eredménye Természetesen az utazás vége felé finoman jelezték, hogy illik némi borravalót adni a sofőröknek, bár ezt itt kivételesen nem is bántuk, mert nagyon örültünk, hogy olyan nagyon siettek vissza velünk.



Egy pihenős nap következett, ami ránk is fért a 24 órás buszozás után. Ezután ismét egy csodás búvárkodós nap, amikor még delfinekkel is találkozunk. Csaltak búvárkodni másnapra is, de azt már elpasszoltuk, mivel nem igazán voltunk jól a Kairói szörnyűségek óta. A fennmaradó napokat a pihenés, fotózás jegyében töltöttük.



A végső konklúzió nem éppen pozitív, inkább talán semleges. Nem Egyiptom az az ország, ahová feltétlenül visszavágyom, annak ellenére, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Túl sok volt a negatív élmény, ami főnként a helyiek igénytelenségéből adódó koszból, higéniai hiányosságokból, illetve túlzott „vendégszeretetéből” adódott. Persze a másik oldalon ott van a Vörös-tenger csodálatos világa, ami nagyon komoly vonzerő továbbra is Szóval valójában magam sem tudom eldönteni, hogy mit is érzek ezzel az utazással kapcsolatosan.

Kategória: Fecsegős

Itt álljon csak egy montázs, amire kattintva elérhetitek a válogatott képeket.



Az esküvőn több ezer kép készült, ezt próbáltuk kicsit válogatni, csoportosítani. A csoportosítás rendezés még folyamatban van, ezért a linken található összeállítás még változni fog előre láthatólag.

Kategória: Fecsegős

A vendégek nagy része kérdezés nélkül is tudta, hogy nincs igazán szükségünk semmire. (Jártak a lakásunkban, de legalább hallottak róla) Aki nem tudta az megkérdezte, így mindenkitől borítékot kaptunk. Viszont voltak páran, akik kiegészítették a borítékon némi mókás, vagy hasznos aprósággal. Íme az apróságok:

Párom keresztszüleinek családjától kaptuk a csókolózó párt, ami mind a kettőnknek nagyon tetszik:



Tánccsoportos jó barátnőmtől és párjától kaptuk a nagyon szép és elegáns gyümölcsös tálat:



Párom egyik munkatársa és felesége lepett meg minket az illuminált állapotban lévő szerzetessel:



Könyvtáros barátnőmtől kaptuk a könyvecskét – itt sajnálom, hogy a csomagolásról nem készült fotó, mert nagyon elegáns volt:



Sofőrünk és egyben párom főnöke pedig az esküvőnk előtt járt Amerikában és egy Navaho (hogy kell írni???) indián bácsitól megkérdezte, hogy mit adna esküvőre. Atinak egy „nyakkendőt” hozott, amin a jel azt jelenti, hogy sosem hagyja el a szeretett asszony. Nekem pedig egy nyakláncot, ami szerencsét és termékenységet hoz a viselőjének:



Sminkes kedves barátnőmtől pedig másnap kaptunk/kaptam egy nagy szatyor Tupperware tálat. Nagyon kedvelem ezeket a termékeket, mert ugyan valóban nagyon drágák, de számomra tényleg olyan minőségűek is:



Illetve ugyancsak sminkes barátnőm és párjának az ajándéka a felnőtteknek szóló társasjáték:



Ezúton is szeretnénk megköszönni a kedves ajándékokat, mindegyiknek nagyon örülünk.

Kategória: Fecsegős



Nem mondom, hogy elsiettük az ezzel kapcsolatos döntést. Sokáig Magyarországban gondolkodtunk, azon belül is, úgy hogy motorral megyünk. Aztán arra jutottunk, hogy már nem valószínű, hogy elég jó idő lesz ehhez, meg amúgy is három éve nem voltunk rendesen nyaralni, így hát Egyiptom jött a látótérbe. Már majdnem le is foglaltuk az utat, amikor leesett a 20 fillérés, hogy nekünk bizony nincsen útlevelünk. Gyorsan elrobogtunk a kedvenc okmányirodánkba (Pomázi kihelyezett a Fóti Coraban) és el is indítottuk a folyamatot. Nem kértünk sürgősségit, mert azt már tudtuk, hogy rögtön az esküvő után nem tudunk indulni, így abban maradtunk, hogy azután foglalunk utat, miután megjött az útlevél…a last minute amúgy is jó buli Másfél héttel később meg is érkeztek, így mégsem lett last minute November 25-én indulunk és egy hetet fogunk eltölteni Hurghadán. Szóval a program tenger, napfény, pihi, némi kultur programmal kiegészítve.



A nászúttal nagyon szerencsésnek érzem magam, mert több álom is teljesül. Mivel nekem ez lesz életem első repülése, illetve Egyiptom is vágyott úti cél, mióta történelemből először tanultam róla Szóval már nagyon várom mindenféle okokból

Kategória: Fecsegős

Reméltem, hogy ez a bejegyzés kimaradhat, de hát nagyon szerencsés az a pár, akinél nincs csalódás.



Csónakház étterem – mert az ígéret többnyire nem volt szép szó. Senkit nem szeretnék lebeszélni róluk, mert a főztjük kimagaslóan finom, de ha valakit érdekelnek a tapasztalatok és elég okos ahhoz, hogy a más kárán tanuljon, akkor keressen meg e-mailben és elmondom mi mit tapasztaltunk.

A Százhalombattai római katolikus egyházközösség – itt szintén az ígérettel volt a probléma. Illetve a sekrestyés hölgy nem megfelelő hozzáállásával

A vendégeink – mert többnyire nem tudtak azonosulni a bulihangulattal Ennek ellenére itt is nagyon köszönöm, hogy velünk voltak és osztoztak az örömünkben.

Kategória: Fecsegős



Keresztes Gyöngyvérnek és Fazekas Örsnek – a díszítésért, az ötletekért, a kitartásért, a templomi vendégfogadásért és mindazért, amit itt és most nem tudok felsorolni.
Fejes Balázs vendégünknek– aki vendégként volt elvileg jelen, gyakorlatilag pedig személyében még egy profi fotóst kaptunk. Köszönjük Balázs!
A motorosoknak – akiket sajnos név szerint nem tudok felsorolni, de nagyon köszönjük a jelenlétet.

Kategória: Szolgáltatós

Ide úgy gondoltam, hogy még egyszer összeszedem a szolgáltatókat, de csak azokat, akikkel maradéktalanul elégedettek voltunk. Néhány szóban azt is leírom, hogy miért is tudom nagyon jó szívvel ajánlani az adott személyt/céget. Ahogy láthatjátok a nevek linkek is, illetve a linkeket is feltöltöm majd folyamatosan.



Polgár Ágnes – mert meglátta bennem, hogy milyen csokor a szívem vágya és azt tökéletesen el is készítette.
Bajzák Viki fodrász – mert rövid határidővel csodás kontyot alkotott, és mert kiemelkedően tűrte, az újabbnál újabb javaslataimat.
Kapitány cukrászda – talán nem kell magyarázni, de a csodásan finom, házias izű és fantasztikus kinézetű süteményekért. Tovább a vasárnapi hozzáállásért.
Finta Kati – a csodálatos dekorációért és azért, mert mindezt pontosan és olyan diszkrécióval csinálta, hogy azt tanítani kellene.
Sebestén Tamás és Kuczik Szilvia fotósnak – mert tetszett a hozzáállás az első pillanattól, mert jól bírták, hogy rengeteg önálló ötletünk van, mert értékelték azokat és mert ott voltak, amikor ott kellett lenni, de ezt nem tolakodóan tették.
Simay Kristóf videósnak – mert mindent el tudok róla mondani, amit a fotósokról és mert nagyon jó és összeszokott csapat a fotósékkal.
Födelmesi Gábor DJ – mert többet tett, mint amit vártunk tőle, mert fáradhatatlanul igyekezett nekünk segíteni a bulihangulatot feléleszteni.
ZAJ DJ bolt – ez egy rendhagyó ajánlás, mert hozzájuk az utolsó pillanatban tértünk be néhány fénytechnikai eszközért, de muszáj kiemelnem őket, mert végtelen türelemmel és segítőkészséggel álltak hozzánk, annak ellenére, hogy tudták nem mi fogjuk az aznapi bevétel nagy részét adni. Az üzlet pedig nem utolsó sorban nagyon korrekt áron dolgozik. (máshol is néztük, amit végül ott vettünk meg)

Kategória: Fecsegős

Néhány fotó elöljáróban, hétvégére pedig hozom a többi sok-sok fotót is.

Kategória: Fecsegős

Mivel a szüleink a polgári esküvőnkön nem voltak jelen, így úgy gondoltuk, hogy a vacsora előtt a vendégek köszöntése után tartunk egy rendhagyó szülőköszöntést. Készültünk egyedi címkés borral és egy-egy csokor virággal.



Az Emberek Mama című számát választottuk és az anyukák és én már a feléjük indulás pillanatában zokogtunk. Mind a ketten először a saját anyukánkat köszöntöttük, ezután én az apukámat, majd pedig helyet cseréltünk. A pillanat a vártnál is meghatóbbra sikeredett, többen is törölgették a könnyeiket.

Kategória: Fecsegős

Elvileg nem kezdődött volna nagyon korán a nap, legalábbis nem korábban, mint egy átlagos szombaton szokott. 8-ra mentem a fodrászhoz. De előtte még kimentünk Battára így hatkor már a kocsiban voltunk.
8 előtt pár perccel befutottam a fodrászhoz, aki alig több, mint egy óra alatt zseniális kontyot fésült nekem.
A fodrász után útban hazafelé beszaladtunk a virágokért, majd pedig kezdődött a sminkelés. Legalábbis kezdődött volna, ha nem késik a sminkes barátnőm. Sebaj, addig kivasaltam a ruháinkat, a szoknyámat, már akkor fejeztem be, mikor befutott fél óra késéssel. Gyorsan feltette a körmöket és a sminket, majd – miután már késésben voltunk a fotózásról – segített felöltözni. Ezúton is nagyon köszönöm neki
Kicsit több, mint fél órát késtünk a fotózásról, de nem volt ránk mérges sem a fotós sem a videós Következett a fotózással és videózással egybekötött túlélő túra a Budai Vár turisták által nem annyira látogatott részén, majdnem két órát töltöttünk el ezzel. Séta közben azért számtalan turista megörökített magának és még több gratulált.
Mire hazaértünk, már volt itt néhány motoros, illetve a koszorúslányok. Gyorsan felszaladtunk a lakásba és amíg a fiúk levitték a maradék cuccot, addig teljes díszben nekiálltam szendvicseket gyártani a motorosoknak. A fiúk kínálgatták nekik az italokat közben. Három óra előtt néhány perccel lementünk és feltettük az autóra a díszt, a rendszámot később akartuk – de végülis elmaradt. Pontban háromkor indultunk el Battára. A motorosok szenzációsak voltak, mindenhol biztosították nekünk a szabad átjutást. Aztán picit eltévedtek, mert egy kereszteződéssel előbb fordultak le, de gyorsan megfordultunk és négy előtt pár perccel be is futottunk a templom elé. Itt közben kiderült, hogy Ati tanúja késik.
Bementünk az atyához, hogy mi legyen, mondta, hogy sajnos nincs ideje várni, így kénytelenek voltunk egy új tant beszerezni. A szertartás maga nagyon érdekes volt, szerintem nem éppen megható és nem is nagyon szívhez szóló, érezhető volt, hogy nem ismert minket a pap és sajnos az is, hogy nyűg volt neki ez az egész esketés. Volt viszont egy vicces jelenet, még pedig amikor egyszer jött le hozzák az oltár mögül, és megcsúszott, majdnem az ölünkbe esett…itt azért volt a hátunk mögött némi fojtott kuncogás.
A kivonulás után gratuláció, majd csokor és combcsipke dobás. A csokrot a tanúk csapta le és az egyik koszorúslány kezébe sikerült ütnie…nem tudom ez pontosan mit jelent és azt sem, hogy végülis ki vitte haza a csokrot A combcsipkéért pedig a legénybúcsú szervezője ugrott magasra, nem egészen önként
Hangos dudaszó és motorzúgás közepette mentünk végig az étteremig, ahová öt után pár perccel meg is érkeztünk. Fotózások következtek motorosokkal, családtagokkal, aztán a szobakulcsok felvétele, végül a terembe vonulás és a hely keresés.
A vacsora előtt még szóltunk pár szót a vendégekhez – ezt még részletezem majd. Következett a vacsora, ami nagyon finom volt.
A rendhagyó nyitótáncunk is egészen jól sikerült, bár sajnos a vendégeink csatlakozó kedve nem volt túl nagy
A buli sajnos nem volt fergeteges, nagyon nem akartak táncolni az emberek, inkább üldögéltek és beszélgettek. Mi ketten mindesetre egész éjszaka táncoltunk, sokszor csak ketten a parketten, időnként kiegészülve néhány másik bátor párossal.
A torta kilenc után pár perccel gördült be és nagyon szép volt, olyan, amilyennek szerettük volna. Ízre pedig természetesen fantasztikus volt, ahogy minden sütemény.
A torta után még igyekeztünk kicsit felpezsdíteni a bulihangulatot, sajnos nem sok sikerrel, csak a Szerelemvonatra álltak fel az emberek, arra is csak a sokadik hívás után.
Tekintettel a táncos kedv hiányára és arra, hogy egyre több vendég indult hazafelé, előre hoztuk a menyasszonytáncot 11-re. Mivel amúgy sem volt sok vendégünk, illetve voltak többen, akik már elmentek és néhányan, akik nem is jöttek el, elég gyorsan végeztünk. A gyertyafény keringővel táncoltunk ki, közben sajnos Ati kicsit rosszul lett, valószínűleg allergiás lett a gyertyára…nagyon ijesztő volt egy pillanat alatt kiverte a víz és a szeme olyan vörös lett, hogy el sem akartam hinni, nem is nagyon tudta kinyitni, ezért én vezettem ki a végén a teremből. A többiek utánunk hozták az ajándékot és a szobakulcsot. Igyekeztünk gyorsan átöltözni, hogy még az éjféli vacsora előtt megtarthassuk a menyecsketáncot is, de sajnos ez nem jött össze. A menyecsketáncnál ügyesen összesöpörtük a pénzt, csak a nagyon messzire elrúgottakat nem sikerült, de idővel mindet begyűjtöttük.
Itt már nagyon vonultak a vendégeink haza, viszont egy kemény magra itt jött rá a bulizhatnék. Mi itt már csak párat táncoltunk, ugyanis egyikünk sem tudott már megmaradni semmilyen cipőben. Elkezdődött hát a csomagolás, mert a rengeteg maradék kaját el kellett pakolni. Időközben kiderült,hogy a vendégeknek szánt süti csomagokból hiányzik 10 darab – sajnos azóta sem derült, hogy hová tűnt (a cukrászda leszállította).
A DJ-t kettő körül mentettük fel a tevékenység alól, ami két embert zavart mindőssze, de ők is hamar eltűntek, a többiek inkább már csak beszélgettek. Mi még pakolásztunk, majd a DJ-vel szinte egyszerre indultunk haza. Fél 4re sikerült felpakolni a kocsiból és nem sokkal később már ágyban is voltunk.
Vasárnap kimentünk a többi maradékot hazahozni, illetve összerámolni, amink még kint maradt, továbbá fizetni és kritizálni…erről is írok még.
A végső konklúzió annyi, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat, és úgy éreztük, hogy mindent megtettünk azért, hogy a vendégeink is jól érezzék magukat, azt viszont nagyon sajnáltuk, hogy nem alakult ki igazán fergeteges bulihangulat

Kategória: Fecsegős

Nem tervezetünk nagy szabadságot az esküvő előtt, csak ezt az egyetlen napot. És úgy próbáltuk intézni, hogy ne maradjon sok teendő erre a napra – ez azért nem egészen sikerült. Már a szervezés viszonylag távoli pillanatában előre látható pontja volt a napnak az esti étterem díszítés, amihez sajnos nem lett annyi segítségünk, mint terveztük, de azért négyen is nagyon jól éreztük magunkat.
Na de kicsit vissza még a nap elejére. Úgy alakult, hogy a vőlegény hajvágása csak ezen a reggelen tudott megvalósulni. Viszont nagyon korán felébredtem, ezért még a hajvágás előtt bevasaltam mindent, a szombati ruháink kivételével. (Megjegyzés: a menyasszonyi ruhámat, itt még elő sem vettem a szekrényből)
Ezután mentünk ki a dekoros boltba még néhány apróság beszerzése miatt, viszont sajnálatos módon kiderült, hogy nincs nyitva az üzlet. Így hát Pesten kellett beszerezni azt, ami még hiányzott. Vettünk még plusz lufikat, szalagokat, lufi fújót, tükörgömböt.
Reméltük, hogy lesz egy kis időnk otthon a dekorálásig, de sajnos nem volt. Mire hazaértünk, már indulnunk is kellett, sőt a pakolás miatt még el is késtünk kicsit. Mivel még otthon össze kellett készítenem a sok cuccot, csomagot, értem ezalatt, hogy készült külön csomag az esti dekoráláshoz, amihez hozzá tartozott minden amit szombaton fel akartunk használni, így a gyertyák, a szülőköszöntő bor, meg még nem is tudom, hogy mik A fotózás külön csomagja is elkészült, a már bemutatott kellékekkel.
A dekorálás végülis este 7 kor kezdődött, érdekessége volt például rögtön az elején, hogy a párom motorral jött ki, hogy kint legyen szombatra a járgány, mert azon is szerettünk volna mindenképpen fotózni Aztán le kellett szedni az előző lakodalom dekorját és csak ezután kerülhetett fel a sajátunk. Feltettük a girlandokat, felfújtunk és felaggattunk 200 lufit, és előkészítettünk minden mást szombatra. Éjfélig ténykedtünk odakint, segítségeinket – Gyöngyvért és Örsöt, akiknek itt is nagyon köszönjük a kitartó segítséget – 11kor engedtünk el. Végülis egykor sikerült ágyba kerülni, úgy hogy szombaton hajnalban még a fodrász előtt kiszaladunk Battára beüzemelni a fényeket és a projectort.

Kategória: Fecsegős

Azt hiszem, hogy nem árulok el nagy titkot azzal, hogy várhatóan ma lesz az utolsó bejegyzésem az esküvő előtt. Holnap már szabadságon leszünk és intézzük az elmaradt apróságokat (például a vőlegény hajvágása, illetve még egy kör a dekoros boltban, továbbá Bence atya megismerése biztosan a program része), este pedig megyünk díszíteni az éttermet.

És akkor ma még arról, amik eddig kimaradtak: Készültünk a vendégeknek buborékfújókával, mert jobbnak tartom, mint a rizst és könnyebben beszerezhetőnek, mint a rózsaszirmot. Legalábbis nem aznap kell begyűjteni Összesen 20 darab van, mini kivitelben.



Végre elkészültem a gyűrűpárna végleges változatával is, annak ellenére, hogy nem akartam az utolsó pillanatra hagyni mégis úgy alakult, hogy csak a legénybúcsú alatt tudtam vele elkészülni.



Sikerült a dobócsokrot is kicsit átdolgozni. Sok szalaggal megtűzdelni, mert úgy szép ha repül



A saját gyertyafénykeringős gyertyánkból is készült egy „írott” verzió, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy egy nem annyira díszítettet szeretnék, így csak kék és krém színű organzából készítettem rá cseppfogót:



Aztán amit még nem említettem, hogy a főasztal díszítés is saját lesz, nevezetesen egy szerencsehozó elefántos szökőkút, ami itt egyenlőre félig feldíszítve látható:



Illetve ami még kimaradt a vendégkönyvünk, kívülről már megmutattam, de belülre azért került egy kis személyes üzenet, amit remélem, hogy a vendégek még sok mással egészítenek majd ki:

Kategória: Szolgáltatós

Az utolsó találkozónkra az atyával tegnap este került sor – nem siettük el. De hát nem rajtunk múlt nem volt ránk előbb ideje.

Kivételesen nem Százhalombattán találkozunk, hanem itt Pesten.

Főként a szertartás menetét beszéltük meg, de azért volt érdekesség is, nevezetesen, hogy mégsem tud minket Matyi atya összeadni – mert egy halaszthatatlan zarándoklat, egy korábban megígért esketés közbejött neki – helyette egy kedves barátját kérte fel nekünk, így Bence atya lesz a mi emberünk, vagyis papunk, akivel várhatóan pénteken azért meg tudunk ismerkedni.



Nem voltunk boldogok a bejelentéstől, már csak azért sem, mert utólag tanakodtuk, hogy vajon mikor akarta megmondani Matyi atya, hiszen a tegnapi találkát is mi kezdeményeztük, ő nem keresett.
Sebaj, ilyen apróságokon már nem bosszankodunk.

Magáról a szertartásról egyébként kevés új dolgot sikerült megtudni, és mégis volt két olyan pont is amit nem értettünk teljesen. Az egyik a bevonulás, mert ezzel kicsit ellentmondásba keveredett magával az atya…marad péntekre a tisztázása. A másik pedig, hogy ők a rövidített szertartáson is megáldoztatják az ifjú párt, de csak őket…nos mi ilyenről még nem hallottunk, de ha így kell, akkor így kell, áldozunk

Kategória: Díszítős

Elkészítettem a menü és ültető kártyákat. A végleges ültetés is elkészült, ami a viszonylag sok visszamondásnak „köszönhetően” formára is változott picit. A tervezett U alak helyett L alakú lesz.



Az ültető kártyákon ismét visszaköszönön a csillagmotívum:



Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben megmutattam lesznek röviditalok is az esküvőn. Ezen kívül az alábbiak szerint alakul a menü:

Ital választék:



Menüajánlat



Sokáig terveztem, hogy csinálok otthon egy terítés mintát, hogy kb. hogyan is néznek ki együtt a dolgok, de arra jutottam, hogy egy két főre megterített asztalka nem adja vissza, amit látni szeretnék, ezért nem bontom ki a dekorációkat.