Erről olvashattok is egy beszámolót a blog elején. Mostanában már csak arra használom az oldalt, hogy minél több képet tudjak feltölteni a készülődő menyasszonyoknak, amolyan "A bajban segítünk" szándékkal! Sajnos mostanában kevés időm van, de azért igyekszem!
Mindenkinek kellemes készülődést kívánok és hosszú, boldog házaséletet!
Elküldve: 2011-08-18 19:06, Frissítve: 2011-08-18 17:06
Szeptember 2-án lesz 5 éve, hogy kimondtuk egymásnak a boldogító igent, ami, akkor azt hittem egy életre szól, de az utóbbi hetekben, hónapokban egyre jobban érzem, hogy valami baj van! Valami megváltozott! Lehet most sokan el fogtok ítélni, és kapni fogom a sok negatív kritikát, de vállalom! Igen, úgy érzem, elmúlt a szerelem! Hogy mi az oka? Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést, de ki tudja a választ! Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl (de ha belegondolok, soha nem is volt könnyű) betegség, munkahelyi problémák miatt. Kitartottunk egymás mellett, de most úgy érzem üres vagyok belől. Szeretem a férjem, de már nem vagyok belé szerelmes. Szeretem, mint a legjobb barátomat, de már nincs vonzalom. Nehéz erről írni, de úgy érzem muszáj kiadnom magamból! Szóval a probléma részemről annyi, hogy a férjem a mai napig egy nagy gyerek. 3 napig kell könyörögni, hogy vágja le a füvet. Reggel berakom a mosógépet mielőtt dolgozni, megyek. Neki annyi lenne a dolga, hogy kiteregessen, amit el szokott felejteni. De ezek csak kicsi problémák! A legnagyobb baj, amivel nem tudok szembenézni, az a függősége! Igen, számítógép függő az én párom. Szabadnapjain reggeltől estig a gép előtt ül, és mi már nem is beszélgetünk. Magányos vagyok nagyon mellette! Szerveztem közös programokat, ami mindaddig nagyon szép és jó, míg nem érünk haza és nem ül a gép elé. Onnantól újra megszűnt számára a világ! Nem hibáztatom a férjem, mert nekem is vannak hibáim, de arról ő tudna mesélni. Csak mi tudunk a problémánkról és az édesanyám. A családunk és a barátaink semmit nem tudnak. Ezért is gondoltam, hátha itt kapok tanácsot, ami még esetleg segíthet! 10 és ½ év után talán ennyi volt? Bár tudnám a választ és a megoldást!
Voltak nehéz időszakaink (most is épp ilyet élünk), de kit érdekel! A fő, hogy szeretjük egymást! Köszönöm Attila ezt a tíz évet! Köszönöm, hogy vagy nekem! Szeretlek kicsiny csiszolatlan Gyémántom!
