Kategória: ESKÜVŐNK ♥
Elküldve: 2011-09-05 15:06, Frissítve: 2011-09-05 13:06
Mielőtt belekezdek a lakodalmi beszámolóba, mutatok pár fotót a dekorról. Ha most megkérdeznék, hogy belevágnék-e újra a saját készítésű dekorba, kicsit gondolkodóba esnék...mi tagadás, rengeteg munka volt vele, de olyan büszke vagyok rá! Rengeteg gyönyörű fotót láttam különböző esküvői dekorációról, amit ugye hivatalos dekoratőr készített. Azt hiszem a miénk sem marad le mögöttük, pedig nincs ilyen foglalkozású családunkban.
Nyilas táblánk: az ötletet a neten találtam, apu szerzett nekem deszkát, Robi kivágta nyíl formára, én meg megfestettem, és 2 helyen volt kitéve
Háttérdekor (by Ági)
Vendégkönyvünk (by én
, illetve a rózsalabdacsokat nővérem és én készítettük)
Menükártyánk, asztaldísz (ötlet: internet, kivitelezés: általam)
Mikor beértünk az étterembe ez a hatalmas gyümölcskosár fogadott! Úgy megörültem neki! Említettem sógoromnak, hogy majd szeretnék, de aztán egy szó sem esett róla, mert totál kiment a fejemből a nagy pörgés miatt....hát neki eszében volt! Ettem belőle én is, de leginkább a gyerekek körében volt nagy sikere!
Ugye mi már a meghívóba beleírtuk a pénzkérő versikénket, így szinte mindenkitől azt kaptunk. A legtöbben azt is tudták, hogy ugye házra gyűjtünk, így volt aki ilyen ötletesen adta át:
Egy kis fotómontázs a vacsiról
Az elmaradhatatlan kanálcsörgés, és „muszáj” csók
Nővérem kisfia aug. 13-án lett 2 éves! Kapott tőlünk meglepi-tortát. ♥♥♥
Tortánk:
A legnagyobb félelmem a lakodalommal kapcsolatban az volt, hogy majd nem fog táncolni senki, illetve nem fogják jól érezni magukat...csak ott tátong az ürességtől a táncparkett....nem is tudom miért féltem ennyire, hiszen tudtam, hogy a mi rokonságunk nagyon táncolós, mulatós, de szerencsére Robi rokonait se kellett noszogatni
Barátnőkkel ♥
Menyecsketánc: előtte szóltam, hogy nyugiiii, én bírni fogom, engem nem kell pihentetni. De mivel nővérem veszélyeztett terhes, és nem rophatta a táncot, így ő mégis leültetett egy pillanatra: én meg csak arra tudtam gondolni, hogy „jajj, de jó kicsit pihenni, forog velem a világ”. A vőfély előtte mondta Robinak, hogy ha majd jön be értem, nem kell, hogy felkapjon az ölébe, nehogy elcsússzunk, vagy valami: helyett csak fogja meg a kezem, és szaladjunk ki együtt a teremből! Na, én meg rá szóltam a vőfélyre: „én meg igenis azt akarom, hogy felkapjon! Örülök, hogy simán ölbe kap –kb. 5 évvel ezelőtt legalább 20 kilóval voltam több- szóval úgy lesz! „
Ő ránk bízta a dolgot, és férjuram persze felkapott, és kiszaladt velem!
A menyecsketánc után után következett a meglepi táncunk, csinálok neki külön bejegyzést! 
Cukorkosarat is törtünk: az egyiknek skót-duda volt a formája! (lakóhelyünkből, foglalkozásunkból adódóan)
Valamikor nagyon hajnalban....
Nem tudom pontosan mikor mentek haza az utolsó vendégek, én Robival, Ágival meg anyukámmal 5 óra után indultunk haza.
Így telt el a mi nagy napunk: volt sok sok nevetés, volt sírás, volt önfeledt tánc, volt meghitt pillanat...aki ismer, az tudja, hogy az én szótáramban nincs olyan, hogy tökéletes...
Ebben a napban is voltak bakik, hibák, de akkor és ott nem számított, nagyon jól éreztük magunkat, és a mai napig még azon vagyok, hogy feldolgozzam az eseményeket...
. Ettől függetlenül sikert arattunk vele, és én nagyon nagyon büszke vagyok a férjecskémre, mert
