Megválnánk a 3db koszorúslány-rucitól..Amennyiben vkit érdekel, e mailen könnyen felvehetjük a kapcsolatot, árban biztos meg tudunk egyezni. A 3 ruha egyetlenegyszer használt, abronccsal, boleróval, míderrel van kompletten.Méretek: 38,40,42 Nem adom drágábban, mint egy kölcsönzés, és megmarad egy életre...egyben is, külön külön is eladók....
Borzasztó hosszú időre eltűntem....De lélekben veletek maradtam...És bizony, párótokat még mindig nyomon követek....Mert itt ragadtam...Hosszú, nehéz fél évem volt...Rossz , mert egy csapásra lett vége az esküvő minden örömének, ahogy Zoli elment, de visszajött hozzám..És nekünk most következik, ami másnap akkor jött...Visszakaptam a másik, a hiányzó felem, és újra egy egész lettem.... Idei menyák...Becsüljétek meg egymást, mert ilyen közösség kevés helyen van...Nekem a legnehezebb pillanatokon is segítettek átmenni a lányok, és jó érzés volt tavasztól hétről hétre azt figyelni, hogy melyikőnk jutott sorra azon a héten, írni neki szombaton, hogy gondolunk rá, és egész nap arra gondolni, hogy ő most vajon hol tarthat, és hogy nemsoká én is odakerülök majd...Egyetlen tanácsom lenne csupán:ne feledjétek miről szól igazából..Kettőtökről, és a titeket körülvevő szerető emberekről..Kár a külsőségeken annyit idegeskedni..Persze ezt akkor én sem így láttam, de higgyétek el,nincs olyan hogy minden tökéletes..És mégis...Mert ha nem hagyjátok, hogy a terítők, ültetőkártyák, ékszerek, tökéletes frizurák, és tökéletes mindenségek megtorpantsanak, higgyetek nekem, életetek legszebb napja lesz...Tudjátok mit?Nálunk is egy csomó minden kimaradt, mert elfelejtettünk dolgokat..Tudjátok mikor jöttünk rá?Az utóbbi egy hónapban...Hogy nem dobtunk el pogácsát, hogy nem dobtuk el a harisnyakötőt, hogy a koszorúslányok nem vonultak be előttünk..És mégis...TÖKÉLETES volt...A szó legnemesebb értelmében...Észre sem vettük, hogy voltak, amiket elfelejtettünk..És senkinek nem tűnt fel..Mert a hangulat, az, ahogy az emberek érezték magukat velünk, mindent vitt....Az a nap a miénk volt...És azoké az embereké, akik ott voltak velünk...És mára már tudom, ez volt a legfontosabb...Nem az, hogy hogy nézett ki a tortánk, vagy a dekor az asztalon...Hanem az a pillanat, amikor az este végre egy pillanatra megállt az idő, mert kihozták a tortát, és az immáron ifjú férjem átölelt, és összebújtunk a tánc közben..Csak mi ketten...Az lesz az a pillanat, amit soha az életben nem felejtek el..Csak mi voltunk...Akkor a mi két kis szívünk örökre összeolvadt...Nem tudhatom, merre visz még az utunk, de egy biztos, olyat találtam meg abban az emberben, amit senki másban nem fogok..... Életem legszebb pillanata volt az , amikor a kezébe vettem a kezem, és átölelt...És amikor megpillantottuk egymást...Benne volt minden...Ennek a pillanatnak az emlékére itt a klip...az egyik legkedvesebb...Talán Ez volt az egyik legdrágább része a napnak, de megérte..mert ott van..mert rajta van..és mindig megdobban a szivem, amikor újranézem...Jó készülődést lányok..És ne felejtsétek , amit írtam...Mindent az visz, amit belül éreztek....
Borzasztó nehéz időszakból kezdek kilábalni...ahogy elhatároztam, hogy mostmár kitartok, egyre csak érték a tragédiák egymást az életemben...Borzasztó pár héten vagyok túl, de az egyetlen, amit leszűrtem ebből, hogy tényleg igaz a mondás, hogy ami nem öl meg, az erősít....Hetek óta nem is néztem meg a videóinkat sem...Pedig talán ebből is erőt meríthettem volna, de képtelen voltam...Azóta már két ember nincs velünk, és sajnos éppen aznap, maikor az előző bejegyzést írtam, aznap délben az én egyetlen , világon legjobb apukám agyvérzést kapott...És sajnos borzasztó kritikus állapotban volt..Életem legrosszabb hete volt...Az orvosok csak a a rosszat mondták...az embere 10%a éli túl az ilyen fajta agyvérzést, és abból is kevesen épülnek fel...aztán megműtötték, és azt hittük, minden rendben..De még jött egy nehéz hét...Sajnos a bal lába lebénult, de csak ideiglenesen, ez elmúlik...Borzasztó volt az egész..tényleg úgy éreztem, hogy ez nem az én életem...Csak ültem a romjaimon a kórházban, és nem hittem el, hogy ez történik..az én apukám, aki soha még csak náthás se szokott lenni, most ott fekszik élet halál között 49 évesen a kórházban, és nem tudjuk, mi lesz vele...De jól van, a műtét jól sikerült, és már nem is foglalkozom semmivel, mert felépül, és igaz, nagy harc lesz, de a régi lesz...Ők a legfontosabbak nekem...És nélkülük nem lennék az, aki...És most jöttem rá, hogy mi volt a legjobb az egész esküvőben...Az, hogy együtt voltunk..mi, a szüleink, és a szeretteink...Rájöttem, hogy ez a legnagyobb ajándék...Hogy együtt lehettünk..
Most egy kicsit mindent távolinak érzek, ami életem legszebb napjához kötődik...De elmúlik...Csak idő kell...Mert mostmár tudom, hogy mitől volt az a nap olyan tökéletes...
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a kedves, biztató szavakat..El sem tudjátok képzelni, mennyi erőt tudtok adni nekem...Éééés, ugyan utálom a hideget, de ma reggel úgy jöttem ki az ajtón, hogy igen, már hideg van, köd, és már nemsokára december 28 van..És eljön az az idő, hogy Zoli belép az ajtón...És újra láthatom, érezhetem a karját, ahogy átölel, ahogy felemel, és a csókját, mely azóta is itt ég az ajkamon, könnyekkel keveredve...Érzem, hogy eltelik, mert akarom, és mert erőre kaptam...Csak arra a tíz napra gondolok, azért élek, és tartok ki...És minden reggel, amikor már a nyirkos , hideg, sűrű levegőt lélegzem be, újra és újra érzem a tél illatát, a köd nehézségét, a levegő sűrűségét, és a füst illatát...És minden eszembe jut, mikor ilyentájt megkérte a kezem..És megtelik a szívem erővel...És ahogyan tavaly karácsonykor azt éreztem, hogy sosem lesz július 31, most annyira tudom, hogy nemsoká karácsony van...És ugyan nem lesz velem szenteste, de tudom, hogy még a karácsony illatára hazaér, és nekünk kettőnknek akkor lesz az igazi karácsony, mikor ketten állunk a karácsonyfánk mellett, és fahéj illat van, és Sinatrat , és Nat King Cole-t hallgatunk, és újra egymás mellett lehetünk...Ilyenkor az első estén nem aludtunk a múltkor sem..Csak néztük egymást, és egy másodperce sem engedtük el egymást,és örültünk annak, hogy ott a másik..Szóljon hát ennek az érzésnek a szívemnek legkedvesebb Julie London szám életünk legboldogabb napjának vidám részeivel:
Köszönöm, lányok...Olyan jó, hogy vagytok nekem, ismeretlen ismerősökként is annyi erőt adtatok...
