Fél 6 körül elkezdek jönni a vendégek. A pestieknek a strand melletti apartmanokban foglaltunk szállásokat, így volt aki kissé lepirulva, egész napos strandolás után érkezett.
Megérkezett a vőfély, elkezdődött a búcsúztatás, (kikérőt nem akartam) és elindultunk.
Nálunk egy évben átlagosan 3 esküvő van, ezért a faluban ez nagy látványosságnak számít. Mindenki kiáll a kapuja elé leskelődni. Örülök, hogy jó idő volt, és végigmehettem a falun menyasszonyi ruhában, mert már kislánykorom óta erre vágytam.
A polgári esküvőt egy pohár vízzel indítottuk. A ceremónia nagyon szép volt, teljesen más hangulata van egy falusi esküvőnek, ahol az anyakönyvvezető ismer téged, a családodat, mint egy "futószalagosnak". Egész jól bírtam, nem sírtam, anyu sem, pedig a szülőköszöntésnél rezgett a léc.

Átmentünk a templomba. Uszály leereszt, boleró fel, bevonulás, leülés. A pap elénekelte az Ave Mariat az orgona mellett, majd lerohant és elkezdődött az esküvő. Előző nap beszélgettünk, hogy Indiába megyünk nászútra, és emlékezett erre, mert úgy kezdte, hogy énekelhette volna indiaiul is...
A templomi esküvő után következett az, amitől nagyon régóta rettegtem: CSOKORDOBÁS! ...és sikerült, eldobtam, nem akadt fenn a fán, nem lett nagy, nem lett kicsi, nem esett szét a csokor.

Csoportkép, hazagyaloglás, autókba be, falut végigdudálni, majd étterem!

Akkor láttam először az étteremdekorációt! Nagyon tetszett, pont amilyet elképzeltem! Miután mindenki elfoglalta a helyét, hozták is a vacsorát, mert már elmúlt 8 óra. A kaja finom volt, bőséges, változatos. Az étterem hozta azt a színvonalat, amit megszoktunk tőle.

Vacsi után nyitótánc. Több hétig jártunk esküvői tánctanfolyamra, hogy majd csinálunk valami menő koreográfiát. Ezt péntek estig el is hittük, hogy így lesz, aztán nem lett. Erre a számra táncoltunk egyet:
http://www.youtube.com/watch?v=Xac8xvgCoDg

A lagzi nagyon jól sikerült, nagyon gyorsan elrepült az egész nap, de igyekeztem megélni minden percét, és szerintem sikerült is. Semmin nem idegeskedtem, nem is tudtam volna. Voltak bakik, volt, ami nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, de talán így jobban értékeltük az egészet.
Nagyon jó volt, hogy a faluból rengetegen kíváncsiak voltak ránk, hogy a vendégeink nagy része el tudott jönni, és nagyon király érzés férjhez menni.

Azóta kívülről nézve semmi nem változott. Ugyanott lakunk, ugyanott dolgozunk, ugyanúgy zajlik az életünk, mint előtte. De belülről érezzük, hogy ez már nem ugyanaz, mi már nem járunk, meg együtt élünk, hanem házasok vagyunk, hogy 2011. július 16.-án egy új család született.

Mindenkinek kívánom, hogy tapasztalja meg ezt az érzést, és legyen ilyen boldog a házasságában, mint amilyenek mi vagyunk!

Az esküvő napján, szombaton kipihenten ébredtem kb. 7 órakor. A héten ez volt az első nap, hogy tudtam aludni. Eddig sem az idegességtől voltam fenn, hanem mert tetőtéri a szobám és egész héten 30 fok volt éjjel is.
Szóval kipihent voltam, DE! megjött! éjjel... Igazából egy éve ettől féltem, úgyhogy azt hiszem ezt magamnak köszönhetem! Bevonzottam!
2 görcsoldó után 8-ra mentem fodrászhoz Anettel, az 1. számú koszorúslányommal, aki egész nap rendíthetetlenül mellettem volt. Aztán negyed 9-re megérkezett az anyukája is a hajtűkkel, amiket a próbakonty alkalmával a fodrász a hajába rakott és ő otthon felejtette, és befutott a videós is, aki éjjel landolt Ferihegyen a tunéziai nyaralás után. Mosás, hajcsavarók, búra... közben hívott a virágos, hogy a fiúk késnek, nekik meg időre kell menniük Ausztriába díszíteni, hívtam őket, megérkeztek, virágok rendben! Csavarók ki, hajtűk be, orchideák be, kicsi igazítás ollóval, dekorgyöngyök be, hajsütő, hajvasaló...KÉSZ! Anett is átesett a procedúrán, hajunk kész, fodrász megnyugszik, irány a kozmetikus! A próbasmink megvolt néhány napja, így viszonylag hamar elkészültünk, és 11 körül haza is értünk.
Akkor már szivárogtak a pesti rokonok is.
Ebédeltünk (4 falat kenyér, 2 db szőlőcukor, 1 db müzliszelet). Öltözés. Na itt kicsit megcsúsztunk. Először úgy terveztük, hogy egyre készen leszünk, akkor jön a fotós, és egyszerre indulunk fotózni. Hát, majdnem kettő volt, mire elindultunk.
már csütörtökön egy e-session keretében teszteltük a helyszíneket, így szombaton már célirányosan mentünk. Az első helyszín egy erdészház volt (régebben családi tulajdon). A nagy vihar miatt teljesen fel volt ázva, így ide nem a feldíszített autóval mentünk. Következő helyszín egy másik erdészház és környéke, illetve a koszorúslányokkal még csináltunk közös képeket egy parkban. Hát, a fényképezés közben éreztem, hogy mennyire rövid a nap. A tervezett képeknek kb. a felét tudtuk megcsinálni, és bár részben az eső miatt, de kimaradt néhány helyszín is. (Anyukám szeretett volna virágágyások előtt állós képeket, hát nem lett...)

Az előző bejegyzésben már elkezdtem az előkészületeket, most onnan folytatom!
Csütörtökön a fiúk felállították a két party sátrat az udvarra, ahol szombaton a vendégeket fogadtuk.
Én voltam körmösnél, elkészültek az esküvői körmeim. Pénteken már tényleg csak az utolsó simítások voltak hátra. A fiúk újra felállították a sátrat, ugyanis éjjel olyan vihar volt, hogy összedőltek (sőt néhány tartórúd el is tört). Egyébként a viharban egy villám belevágott valami telefonoszlopba, vagy mibe, és fél utcának, köztük nekünk is tönkre ment a vonalas telefonunk, és a modemünk. (Bár ezeket csak következő héten vettük észre.)
Pénteken elhoztuk a sütiket a cukrásztól, amiket egy hatalmas bérelt hűtőszekrényben tároltunk. Rengeteg, rengeteg süti volt. Délután széthordtuk a süticsomagokat a faluban, illetve a környéken. ...és még így is rengeteg maradt!
Este mentünk jegyesoktatásra. Nem örültünk az időpontnak, ugyanis pénteken este 7-kor volt, és hozzánk meg jöttek egy csomóan nászajándékokkal. A rokonság ott ült nálunk, mi meg a papnál.
Ez az egy alkalom volt, a papunk mindig így csinálja. Hát, ez nem oktatás, inkább beszélgetés volt. Mivel egy jó ideje én is Pesten élek, őt meg nemrég helyezték ide, nem nagyon ismert minket. Elég hamar rátértünk az utazásainkra. Kiderült, hogy ő is nagyon szeret utazni, és általában ugyanolyan szempontok szerint szoktunk úticélt, repülőt, szállást választani. Előkerült egy-két vicces sztori, szóval repült az idő! Fél tízig voltunk ott, hazamentünk, mindenki átadta a nászajándékát és 10-re senki nem volt ott.