http://www.nlcafe.hu/csalad/20110902/a_vilaghaborut_idezo_ceremonian_eskudtek/

Kategória: Virág

Ötletes megoldás menyasszonyi csokorra, ha külön napon van a fotózás és az esküvő, és ha szeretnétek megőrizni a csokrot még sok-sok évig:

[url=http://www.selyemcsokor.gportal.hu/[/url]

Az oldalon csuklódíszt, koszoruslánycsokrot, gyűrűpárnát és szalvétagyűrűt is találtok.

Kategória: Díszítés, asztal, stb.

Néhány kép (nem csak) őszi esküvőhöz:

Még mielőtt bárki is elkezdené a bejegyzést olvasni:
Nagyon szép volt az esküvő és a lagzi.
Bármikor újra belemennék a nagy esküvőbe. Tudom, másodszor már nem lenne ugyanolyan az érzés sem, és dehogy akarok én máshoz hozzámenni, hiszen itt van az én drága férjem, akit imádok! De annyira jó volt! Fantasztikus!

Ha mondjuk kiderülne, hogy az elmúlt egy évet csak álmodtam, akkor ezt csinálnám másképp, hogy még szebb legyen a nagy nap:

- Több pénz dekorra, kevesebb otthoni, handmade dekor. Nem mintha nem élveztem volna (na jó, az utolsó napokban már tényleg nem élveztem, csak csináltam, mert kellett :lol, de vannak nálam ügyesebbek is. A dekorosra bíznám a meghívót, az asztalok díszítését (ültetőkártya, szalvéták, virágok) és a teljes hátteret is. Csak ennyi, igazából nem sok.
- Egy nagy tábla "Köszönjük" felirattal, amivel lefotózkodunk fotózáskor, és ezt küldjük el a vendégeknek ajándékba, ha hazajöttünk a nászútról.



- "Beállított" fotózás már pénteken (ami egyben frizura, smink és ruha próba is). A fotózás nagyon sok időt vesz el, mi 3 órán keresztül fotózkodtunk a nagy napon a déli órákban. Ezért már 6-ra fodrászhoz mentem. Azért kellett ilyen korán kezdeni, mert volt nálunk legény búcsúztatás és lánykikérés is, és a két ház között 16 km van. E két eseményt semmi képp sem hagynám ki, mert nagyon jó volt a vendégek gyülekezése, beszélgetni velük. És a sűrű program miatt nem is tudtunk csopjortképeket készíteni. Ezt nagyon fájlalom, mert nincs közös képünk a szüleinkkel, testvéreinkkel, barátokkal, rokonokkal.
- Vacsora után bemondatnám vőféllyel, hogy aki ajándékot szán nekünk, az most odaadhatja, amíg még egymás mellett állunk. Több alkalommal is vadásznunk kellett egymásra a férjemmel, mert jöttek egyikőnkhöz a vendégek, hogy ők oda szeretnék adni az ajándékukat. Van egy gyönyörű óra, aminek az ajándékozóját még mindig kutatjuk, nem tudjuk, hogy kitől kaptuk. Szóval erre külön kell egy kis idő, amikor ki is bontja a fiatal pár az ajándékot, és jó, ha az örömszülők, vagy a videós ott vannak.
- Másik fodrászt választanék.
- Így sem voltam annyira nagyon kövér, de azért lehet, jobban fogyiznék és mozognék.
- A lányos házhoz hideg tálakat rendelnénk, és nem hagynám, hogy anya készítsen mindent. Megint hagytam neki, hogy magára vállalja, de már ő is tudja így utólag, hogy nagy fába vágta a fejszét, nagyon elfáradt.
- A sütik csomagolása még hagyján, ha mindent nagy tálcákon megtud rendelni az ember a cukrászdából. De ha a sütik nagy részét az örömanya egyedül süti?? Jó, csak a csomagoláshoz, de akkor is nagyon sok. Ezt sem engedném anyának, és ahogy a többi sütit és tortát, úgy az előre csomagoltakat is megrendelném.
- Most így utólag vagy másik helyszínt keresnék a lagzihoz (lehet, máshol sem jobb a helyzet, vagy ott meg más problémák lehetnek), vagy pontosabban megbeszélném a dolgokat a szálloda vezetőjével. Hát, nem volt tökéletes na. A szúnyogok és a meleg miatt.
- Nem utaznék két nappal az esküvő után nászútra. Nekem a nyaralás már a rákészüléssel kezdődik, imádok intézkedni, átgondolni a lehetséges programokat, sokáig keresgélni az ideális szállást, bevásárolni az apróságokat, pakolni a bőrőndöket. Az esküvő miatt az utazás előtti délután kezdtem el bepakolni a bőröndökbe. Előtte meg januárban egy-két hét alatt lefoglaltuk a szállásokat. Ennyi, minden időmet az esküvő szervezése vette el, így a nászútra való rákészülés egyenlő volt a nagy nullával. És vasárnap így időm sem sok volt, hogy megbeszéljük a családdal az előző nap élményeit. Párom szüleivel még csak-csak egy-két órát beszélgettünk, de az én szüleimmel csak két héttel később tudtunk élménybeszámolózni, amikor már visszajöttünk a nászútról. Az meg már nem ugyanolyan. És hát fáradtak is voltunk a nászút első napjaiban nagyon. Annyira jó esküvő után a sok élménnyel, hogy azok megbeszélését nem szabad kihagyni. Csajok, ti ne csináljátok ugyanezt! Persze a nászút szupi volt!!!
- Beleirnám a fotós és videós szerződésébe, hogy hány héten belül, mit, milyen módon (posta, szemlélyes) ad át. Már több, mint 5 hét telt el és még mindig nincsenek képek!!!!! Most, hogy ezt leírtam, kicsit röhejes vagyok, de minden irányból, mindenki ezzel nyaggat, és már én is kezdek kiakadni, hogy még mindig nem láttam őket. Pedig szerinem egy elfoglalt fotósnál ez nem nagy idő. De ha szerződésbe van lefektetve a vállalási határidő, akkor legalább mindenki tisztán lát, és békén hagyja az ifjú pár is a fotóst a sürgető levelekkel.

Félreértés ne essék, nem vagyok elégedetlen, csak maximalista, aki a nagyon jól sikerült esküvőjét még jobbra is meg tudná szervezni, ha visszapörgethetné az időt. Hátha valaki hasonlóan szervezi az esküvőjét, ahogy én is tettem, és a fent írtakból tanul, és ő még változtathat rajta. Szóval ezért írtam le ezeket a gondolatokat.

Sajnos néhány dologtól meg kell válnunk, mert nem fogjuk őket többet hordani.

44-es, egyszer használt férfi krém cipő, nagyon kényelmes:

Irányár: 4.500Ft







4 részes vőlegény öltözet (50-es krém színű öltöny melllénnyel, nyakkendővel (+ díszzsebkendővel) együtt):

Irányár: 30.000 Ft

2011. június 04., szombat

KÉSZÜLŐDÉS
Reggel 6-ra mentem fodrászhoz, jó korán, de kellett is. Életem párja is utánam nem sokkal ment az ő fodrászához. Nagyon jó lett a haja, jobb is, mint az enyém. A sajátommal nagyon nem voltam megelégedve, főleg azért, mert már egyszer elkészítette a frizurát a fodrászom, a nagy napon viszont nem úgy sikerült, ahogy megbeszéltük. Eredetileg egy fészket kellett volna készítenie a hajdíszemnek (nagy rózsa volt kövekkel, de a képeken úgyis látni), na ez a fészek sehol sem volt.





Ilyen lett:



Itt elég jól látszik, hogy már csúsznak ki a csatok, és nincsen rendesen elfésülve a hajam sem. Szerintem tök ciki az egész.



A fodrásztól fél 9-re mentem át a kozmetikushoz, ahol elég gyorsan elkészült a sminkem.





Drága barátnőm, Évi tanúm szállított haza Földvárra a lányos házhoz. Idő közben volt jó néhány telefonálás is, anyáékhoz nem érkezett meg a megrendelt és kifizetett sós süti, a virágokkal anyósom szerint valami gond volt, apósom szerint (aki ment érte), semmi. Hazaérve már kellett is öltözködnöm, hogy ne csússzunk. Édesanya persze a húsok sütésével volt elfoglalva, a hajammal kapcsolatos véleményét nem is rejtette véka alá, szóval a napnak ez a része nem volt valami felemelő. Szerettem volna néhány képet a készülődésről úgy, ahogy azt megálmodtam, de ahhoz idő kellett volna. Sajnálom, hogy nem készültek ezek el, de így sikerült, ennél korábban már nem lehetett volna kezdeni a napot, így is majdnem 24 órát fent voltam. 11-re beszéltük meg párommal, hogy érkezik a lányos házhoz, de szerintem korábban jött.
Állítólag anya megkönnyezte, annyira tetszett neki, és az biztos, hogy nagyon jól választottunk neki öltönyt. Igazán ütős volt, hogy krémszínűben volt és nem feketében. Örülök, hogy ragaszkodott ehhez a színhez. Neki tetszettem, magamnak nem annyira, de hát én ilyen vagyok. Mindenki halálra dicsért egész nap, szóval lassan kezdtem elfogadni, hogy talán nem is vagyok olyan csúnya. He-he.

FOTÓZÁS
Balatonföldváron kezdtük a fotózást, majd a város templomának a falánál folytattuk. 3 órányi fotózás olyan gyorsan elment, hogy észre sem vettük. A nap tűzött, kicsit meg is pirultunk. Már nagyon várom a képeket. Nagyon-nagyon. Terveink szerint Siófokon folytattuk volna a fotózást, de hát már nem volt rá időnk. Nem baj, talán még jobbak is lesznek a templom melletti képek, mint a Jókai parkosok lennének. Különben is, ott volt a próbafotózás. Évi barátnőm rengeteget segített, cipelt mindent, a csokromat, a szemüvegemet is néha odaadtam neki, aztán volt esernyőm is (nem sokáig fogtam), és még pokrócot is kellett cipelnie. Sajnáltam szegényt, de nagyon sokat segített, egy segítő nélkül senki ne induljon el a fotózásra. És ami még fontos, hogy ő volt az én kritikusom, mindig megigazította a hajamat és a nyakláncomat, és mivel tudta, hogy nem vagyok jó hangulatban, ezért állandóan rám szólt, hogy mosolyogjak. Ez nem mindig sikerült A fotózás alatt nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jól telt az idő.











Az aktuális egyik kedvenc:


































VENDÉGFOGADÁS, BÚCSÚZTATÁS, KIKÉRÉS
2-kor mindenki tűzött haza, a fotós-videós-vőlegény trió a vőlegény otthonába, ahol már gyülekeztek a vendégek. Sajnos nekem ez a rész ugye kimaradt, de ez idő alatt meg a lányos házhoz is érkeztek már a vendégek. Nagyon jó volt, tudtunk kicsit beszélgetni egymással, amire a lagziban nem igazán volt idő. Újra fűzte a ruhámat egyik rokonom, ami nagyon kellett, mert úgy éreztem, nincs rám rakva rendesen, elállt mell résznél. A héten írtam egy CD-t, tele romantikus számokkal, de a hi-fi sajnos nem volt hajlandó lejátszani, pedig jó lett volna egy kis zenei aláfestés. Kiskutyám, Maszat is kapott egy masnit a nyakába, nagyon élvezte a nyüzsit, fel-le futkározott egész délután. Édesanya is átöltözött, nagyon csinos lett, vagy egy tizest letagadhatott a korából.
Innentől aztán fel is gyorsultak az események, pedig addig sem volt sok idő a pihenésre. Egyre több és több ember jött, és meghallottam a dudákat is. No ekkor aztán elkezdtem remegni. Annyira izgultam! Elbújtam, hogy aki eddig még nem látott, az ne is lásson. A kapunál történő bekéretőzést megint majd a videóról fogom megnézni. Mielőtt még megkezdődött volna a kikérés, bátyám meglepetése jött. Még délelőtt kitalálta és kivitelezte az egészet. Eredetileg rendőröket akart hívni, hogy ijesszenek rá leendő uramra és a násznépre, de nem akart ennyire durva ötlettel előállni, így hát maradt egy nyilatkozat, amit mindenki előtt jó hangosan fel kellett olvasnia páromnak, majd aláírnia. Persze ebben ilyen pontok voltak, hogy tejben-vajban fog füröszteni, mindig nekem ad igazat, stb. A kikérésem nagyon szép volt, mindenki a könnyeivel küszködött, én meg csak vigyorogtam. Az elmúlt hónapokban, ha csak belegondoltam, hogy hamarosan férjhez megyek, már jöttek is a könnyek. Mindenkit azzal riogattam, hogy bőgős menyasszony leszek, a barátnőm esküvőjén is majdnem bőgtem. Persze aztán nem így lett. Állítólag látszott rajtunk, hogy szerelemből házasodunk, és hogy boldogok vagyunk, de a sírás-rívás részemről elmaradt. Egyszerűen azért, mert teljesen pörögtem, élveztem, hogy minden szerettem ott van a közelemben, hogy ez egy ünnep a családnak. Tesóm nagyon édes volt, alig akart elengedni, amikor összeölelkeztünk, amikor tőle búcsúztam. Nagyon szeretem, évről évre egyre jobban (nem mintha nem szerettem volna eléggé kisgyerek koromban, amikor éveken keresztül csak bunyóztunk és püföltük egymást ). A kikérő után volt kb. 5-10 perc (az időérzékemet teljesen elvesztettem), amit még az egész násznép nálunk töltött, mert nem akartunk túl korán érkezni a templomhoz.

Vőfélyünk:


TEMPLOMI ÉS POLGÁRI SZERTARTÁS

Persze egy-két percet sikerült végül késni, de belefért. A templom nem nagy, és olyan szép volt, amikor bevonuláskor láttam, hogy teljesen tömve van emberekkel. Kollégák is jöttek, régi ismerősök, nagyon jól esett. A szertartás nekem nagyon tetszett, egyikőnk sem rontotta el a szövegét, pedig szíven választottja nagyon izgult, hogy hibázni fog. Sajnos atya betegen vezette le a szertartást, így a lagziba már el sem jött. Számítottunk rá, de meg is értettük. Kaptunk egy házassági emléklapot és a keresztet, amire az újunkat téve mondtuk el a fogadalmat, ezt a nászútról hazaérve már fel is rakta férjem a helyére. A templomnál gratuláltak azok, akik a polgárira és a lagziba már nem tartottak velünk. Tánctanáraink is eljöttek, Milán kérdezte is, hogy nyugtassam meg, ugye nem abban a ruhában fogom táncolni a nyitótáncot. Mivel szép nagy uszálya volt. Egy nagy kő esett le a szívéről, amikor mondtam, hogy nem, lesz külön táncruhám is.












Templom után irány a hotel, kis frissítőt vettünk magunkhoz a teraszon, bátyám pörgött ezerrel, hogy a polgárira minden a helyén legyen. Sajnos akkor már fújt a szél, éppen eléggé ahhoz, hogy a selyem utat le kelljen bontani, mert annyira vitte az anyagot. De a boldogságkapu szépen állt, minden jól volt felrakva, tesónak már csak az apró részleteket kellett elrendeznie. Sajnos az anyakönyvvezető mikrofonja annak ellenére nem működött, hogy korábban kipróbálták, ezért az első pár perc után vezetéket kellett cserélni, és újra kezdeni a szertartást. Örültem, hogy így döntött az anyakönyvvezető, mert a szélben kihangosítás nélkül sokat nem hallottak volna a vendégek. A zenekar vezetője is rontott egyet, annak ellenére, hogy nagy betűkkel felírtam a cd tokjára, hogy melyik zene mi alatt szóljon. És ezt meg is beszéltük vele a héten, mégis elrontotta. De hamar rájött, hogy rossz számot tett be, és már javított is. Azért észre lehetett sajnos venni, de hát bakik nélkül nincs esküvő.



Utána jöttek a gratulációk, a csokordobás, csoportkép és irány a terem. Itt már jöttek a viharfelhők is rendesen:



NYITÓTÁNC, VACSORA, TORTÁK, BULI, GYERTYAFÉNYKERINGŐ, MENYECSKETÁNC, BULI HAJNALIG

Néhány kép a teremről:







Mi mentünk átöltözni, párom felvett egy rövid újas inget, én meg a fehér táncruhát. Pörögtünk, forogtunk, mert be voltunk sózva, hiszen jött a nyitótánc. Aminél hibáztam egy kicsit, de sikerült nagyon gyorsan kijavítanom úgy, hogy senki nem vette észre a hibát rajtunk kívül. Nagyon büszkék voltunk magunkra, mert igazán sokat gyakoroltunk. Sikere is volt, fütyültek, tapsoltak a vendégek, jól esett, hiszen nekik tanultunk ennyit. Kis tánci, és már kezdődött is a vacsora.



Nagyon finom volt, a vőfély jó frappáns szövegeket mondott. Bátyám két fogás között levetítette a meglepetést, a gyerekkori és már felnőtt kori fényképeinkből egy klipet. Utána pedig a fotós berakta még a próbafotózás mini videóját, az is nagyon jó volt. Újabb dolog, amit a vendégekért csináltunk. Ha még nem írtam volna, az ég természetesen leszakadt, miután bementünk a terembe. Vacsora végére az eső is elállt, és jöttek az árva szúnyogok. Nem csíptek, de mindenkinek görbült a szája, mert annyira zavarták az embert. De szerencsére nem az egész estét tették tönkre, csak egy vagy két órát időztek, de határozottan ez volt a legrosszabb része a napnak (a frizurám mellett, amit még mindig nem felejtettem el). Szúnyog tetemekkel volt tele minden asztal, sok pohár is, és eléggé nehezményeztem, hogy pincérek közül senki nem fáradt, hogy lesöpörje az asztalokról őket. Úgy kellett szólnom egy pincérnek, hogy a vacsora végére már egy csomó italos üveg kifogyott, azt is kéne ám pótolni, és a szúnyoggal teli poharakat is ki lehetne ám cserélni, vagy gondolják, hogy valaki abból még inni akar??? De ezt leszámítva a pincérek is nagyon ügyesek voltak. Vőfélyünk táncolt keveset a vacsora végén (népi táncol is), az utolsó már cigányzenére volt és szépen összehangolta a zenekarral, akik egy jó kis roma zenével kezdtek. Itt aztán minden táncos lábú ember felállt (meg persze hívtuk is őket, hogy ne szégyenlősködjenek), és kezdődött a buli. Elég sűrű volt az este, hiszen ha valaki lagzi mellett dönt, akkor az kötelességgel is jár: mosolyogni, lehetőleg mindenkivel beszélni pár szót, táncolni, soha meg nem állni, gondoskodni arról, hogy mindenki jól érezze magát. Persze nem egyedül a fiatal párnak, hiszen vannak segítőik is, de a párnak is oda kell magát tennie. Többen kérdezték az éjszaka folyamán, hogy fáj-e a lában. Én meg csak vigyorogva válaszoltam, hogy persze, de kit izgat, csak táncoljunk, majd elmúlik.
A menyasszonyi torta szép volt, életemben először végre megkóstoltam a grillázs tortát is, de nekem bűn rossz volt, nagyon nem ízlett. Volt, aki azt mondta, hogy életében ilyen finom grillázs tortát nem evett. Hmmm. Végül is ez a lényeg.
Az oroszkrém torta, ami a legkisebb, legmagasabb szint volt a menyasszonyi tortán, az nagy sikert aratott, sokan mondták, hogy milyen finom volt. A többiek is nagyon mentek, és a sütik is nagyon finomak voltak, amikből csak pár napja ettem először (meg kóstoláskor), mert a lagziban egy falat süti sem csúszott le a torkomon.
A gyertyafény keringőt hibátlanul eltáncoltuk, jó sokan tartották a gyertyát. Amikor meghajoltunk, egyik ismerős bekiabált, hogy tapsolnánk, de a kezünkben gyertya van, nem tudunk!



A menyecsketánc szerencsére gyorsan lement, sokan családostól jöttek táncolni, nem külön-külön. A pénzsöprés viszont halálos volt. Annyira izzadtam addigra a sok táncolástól, hogy folyott az izzadság a fejemről ezerrel, bele a szemembe, és csípte, mint a fene. Állandóan törölgettem a homlokom.
Összesen három ruhám és cipőm volt a nagy napomon, kiélvezhettem a szép ruhákat, az tuti. Párom a táncruhámra nem is emlékszik, de hát bocsánatos bűn, ez volt rajtam a legkevesebbet, és vacsi alatt is, amikor nem a ruhámat nézik amúgy sem. De a másik kettő nagyon tetszett neki. A cipőim eszméletlen kényelmesek voltak, sehol nem szorítottak, törtek, pedig egyiket sem tapostam ki idő hiányában. Férjem cipője is nagyon kényelmes volt, bánja, hogy azt sem fogja tudni többet hordani, mert nem hétköznapi darab.
A lagzi nagyon, de nagyon jól sikerült, a szúnyogok ellenére is. A zene igazán jó volt, jó sok pia fogyott, és sokan táncoltak szinte megállás nélkül. Még olyanok is buliztak ezerrel, akik különben nem nagyon szoktak. Persze, mint mindenhol, itt is voltak olyan vendégek, akiket mintha oda ragasztottak volna a székhez, de hát ilyenek is vannak. Remélem, azért ők sem bánták meg, hogy eljöttek.
A négy nagymama közül hárman végig ott voltak, az utolsók között mentek haza, ez nagyon jól esett, erre nem is számítottam.
És hát többen mondták, hogy életükben ilyen jó lagzin még nem voltak. Kell ennél jobb dicséret?
Végül hajnali 5-re értünk haza, én már mindenemet össze is pakoltam hajnalban a hotelben, mert tudtuk, vasárnap már nem fogunk visszamenni, max. a szülők, mi már pakolunk a nászútra.

Mindenkinek hasonlóan szép, emlékezetes esküvőt és lagzit kívánok, mint amilyen a miénk volt.

Már nagyon hiányzik ez a csodás nap, remélem a képek és a videó kicsit visszahoznak belőle valamit.

És akkor a végére azok a szolgáltatók, akikkel maximálisan meg voltunk elégedve:

- Marci atya (Zalakomár)
- Balloons 4 you dekoráció, Németh Veronika, Pétfürdő
- Geleta Balázs, Geleta cukrászda, Balatonlelle
- Heni, Mon Amie esküvői ruhaszalon, Siófok, Hernyósor emelete
- Florance virágüzlet, Siófok, Átrium üzletház (na jó, kivéve a csuklódíszt, amiről 5 perc alatt leestek a virágok)

csokrom anya brossával, hogy legyen valami régi is:




autódísz (törekedtünk az egyszerűre, mert ennyi km-nél a nagy úgyis tönkrement volna, így is hajnalban kukában végezte az egész :-))



A videósunk munkájáról még nem tudok nyilatkozni.

Hotel Móló:
A terem szép, a pincérek, a főnök, Rozi mind nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Sürögtek, forogtak a vacsoránál, mint a Duracell nyuszi, az étel kitűnő volt, de:
- két szobát kaptunk, egyikbe a sütik/torták, másikba a ruháink mentek. Előbbiben egyetlen normál méretű ventilátor működött. A hajam égnek állt, hogy így akarják hűteni a krémes süteményeket és tortáka?? Sajnos igen. Cukrászunk sms-t írt, és később az örömanyát hívta a hotel portáján telefonon, hogy intézkedjünk, mert aggódik a süteményekért, tortákért. Anya intézett is valamit, de bevallom, nem tudom, hogy mit.
- óriási vihar és zuhi után egész éjszaka vizesek voltak a teraszra kitett padok, székek, asztalok. Nem törődtek velük.
- nem volt minden ajtón szúnyogháló, aminek meg is ittuk a levét, nagyon sok volt a szúnyog, poharakba, tányérokba másztak bele, rossz volt nézni, határozottan ez volt a legrosszabb része az egész napnak.

2011. június 03., péntek

Reggel 8-ra mentem körmöshöz, a korábbi művét készítette el újra, mivel az bejött, és a ruhapróbákon is jól illett a ruhámhoz. Inkább biztosra mentem.

Mire végeztem a körmösnél, már párom is ott volt értem, és zúztunk anyáékhoz sütit dobozolni. Sima egyszrű habdobozokba raktunk több féle sütikét is, amiket egyrészt Szóládról hoztunk (a diós tésztájú vaníliás sütijük fantasztikus!), másrészt anya sütötte őket. A dobozba még egy piros szív alakú linzer is került.
A dobozok tetejére pedig egy vicces szöveget nyomtattam ki egyik oldalán ragadós papírra, fölé pedig az esküvő színvilágával és virágával passzoló mintát válaszottam.
A szövegért ezer köszönet egyik blogtársunknak, akinek a nevét sajnos nem tudom.
Ez lett belőle:



A dobozolás után irány bátyám hűtője, amiből az összes polcot ki kellett venni csütörtökön este, hogy a grillázs torta beférjen. Nagyon meleg volt, és tesóm nem akart kockáztatni. Ő fogta az anyósülésen a tortát, vőlegény vezetett, én meg hátulról szorítottam nekik, hogy a következő 16-17 km-re ne történjen nagyobb baj. A kocsi csomagtartója meg tele volt sütis dobozokkal, és mellettem a váltó ruhák, papucsok, no meg a borok is apáék kocsijában.
Jól megpakolva irány az étterem.
Itt aztán jöttek a simítások, a dekorosunk is megérkezett, és amíg ők a székszoknyákat, főasztalt, hátteret rakták fel, addig én az ültetőkártyákat rakoskadtam ki, a kösziajándékokat és a szalvétákat hajtogattam. A vázákba hidrogyöngy került, amik a két hétes nászút után is még mindig jó nagyok. Ahogy kerültek fel a pezsgő színű masnik a székekre, és a szalvétákat is kiraktam, szépen kezdett összeállni a kép. És kezdtem megnyugodni is. Kb. fél 7-re végeztem, a lábaim majd leszakadtak, de szerencsére másnapra hellyel-közzel elmúlt a lábfájás. Fél 8-ra jött bátyám az étterembe, kipróbáltuk a meglepetés vetítést, és fél 10-kor még volt egy utolsó táncpróbánk is, minden amolyan főpróbaként. Fél 11-kor már hulla fáradtan mentünk haza, hogy pihizzünk egy kicsit a nagy nap előtt.

2011. június 2. csütörtök

Ez még az előző napoknál is sűrűbb nap volt. Délelőtt megragasztottam néhány apróságot, megírtam az ültetőkártyákat (116-ot!), mostam, főztem, délután levittük az italokat a hotelbe és egyeztettünk Rozival, a hotel emberével. Lezártuk az ültetési rendet is, megírtam excelben, kinyomtattam. Amilyen szerencsétlen vagyok, valahova elkevertem a nászutas e-mail-eket, visszaigazolásokat, úgyhogy újra ki kellett mindent nyomtatnom. Nem hiányzott. Gyóntunk, miséztünk, áldoztunk. És vacsira anyósom isteni finom hurkát sütött, nagyon jól esett. Az előbb fejeztem be a pakolást, mert holnap már cipekedünk a hotelbe. És beáztattam a hidrogyöngyöket, még azok szállítására kéne valamit kitalálni. Most már kezdek fáradni, egyre jobban alszok éjszakánként.
Jók vagyunk!

2011. június 1. szerda

Az egész délelőtt műszempilla ragasztással és utolsó ruhapróbával tellett. Mérges is voltam kicsit, hogy mennyire szalad az idő. Utána jött egy kis bankolás, mert hát ugye pénzbe kerül a lagzi. Délután még egyeztettünk a zenekarral is, szerencsére összeálltak a polgári szertartás zenéi is, majd utólag megírom őket, addig is legyen meglepi azoknak az olvasóknak, akik jönnek a szertartásra is.
Bár nem tűnik soknak, ezen a napon is volt bőven mit tenni.

Utólag itt vannak a zenék, amiket választottunk:

1. várakozó: Bereczki-Szinetár: Egy új élmény

2. várakozó (biztos, ami biztos): Bereczki-Szinetár: Szívből szeretni

Bevonuló: Juan Luis Guerra: Bachata Rosa (a közös számunk)

Aláírás, gyűrűhúzás, homoköntés (végül a nagy szél miatt ez lett): Alkonyatból egy szám, majd megírom, ha megtalálom a címét.

Szülőköszöntő: Szerelem második vérig

1. gratulációs: Israel Kamakawiwoole: Somewhere over the rainbow

2. gratulációs: Tom Haard: Blow your mind