GYŰRŰ ÉS LÁNYKÉRÉS

Az 1897-es Pallas Nagy Lexikona szerint: "Eljegyzés (sposalia), másképp jegyváltás, kézfogás, jövő házasság iránt kötött szerződés; jogilag kötelező házassági ígéret. Házassághoz az eljegyzés múlhatatlanul nem szükséges; a felek eljegyzés nélkül is közvetlenül léphetnek házasságra. (...) Az eljegyzés történhetik személyesen, vagy levélileg, vagy meghatalmazott által. Gyűrűátadás, tanúk, jegyajándék stb. külső szertartások, melyek az eljegyzés lényegét s érvényét nem érintik. Az eljegyzés jogi hatását illetőleg a házasságkötésre való kötelezettség polgárilag és egyházjogilag is csak erkölcsi, nem jogi.

(...) Megjegyzendő még: a keleti egyházban, valamint a zsidóknál is a valóságos ünnepélyes eljegyzés, mely vallásos szertartások mellett történik, nem eljegyzés e szónak tulajdonképpeni értelmében, nem a házasságnak előkészítése, hanem valóságos kezdeményezése, s rendesen az esketési ünnepélyek részét képezi. A tridenti zsinat határozmányai előtt, amidőn a házasság érvénye semmiféle formaszerűséghez kötve nem volt, fontos jelentőséggel bírt a sponsalia de proesenti és a sponsalia de futuro közti különbség, aszerint, amint az eljegyzési szavak a jelenre vagy a jövőre vonatkoztak. Az előbbi által nemcsak eljegyzés, hanem valóságos érvényes házasság jött létre."

Régen fontos szempont volt, hogy csak azonos társadalmi és anyagi helyzetű fiatalok házasodjanak össze és gyakran inkább a szülők választása mint a fiatalok döntése volt kettőjük eljegyzése és házassága. A szokás az volt, hogy a vőlegény apja kérte meg a menyasszony apjától leánya kezét, amire a menyasszony családjának házában került sor. Az eljegyzési rituálé általában valamilyen érték ajándékozásával is járt, amit a vőlegény szülei ajánlottak fel a menyasszony családjának, kárpótlásul a lányuk elvesztése fejében.

A szerelmesek számára a XVIII. század hozta meg a fordulatot, amikortól is elfogadottá vált, hogy a fiatalok szerelemből választottak párt. A hagyomány szerint a férfi leendő apósától kérte meg a leánya kezét és külön szobába elvonulva vitatták meg a tervezett házassággal kapcsolatos anyagi kérdéseket, majd megpecsételték a megállapodásukat. Hivatalosan pedig nagy vacsora alkalmával jelentették be jegyességüket a fiatalok.

Bár mára már nincsenek áthághatatlan akadályok és a szigorú kötöttségekkel járó szokások ideje is lejárt, napjainkban is komoly elvárásokkal viseltetnek a szülők, az ismerősök, a társadalom a házasságkötéssel kapcsolatban. Amíg régen előre megfogalmazott forgatókönyve volt a lánykérésnek és az eljegyzésnek, addig mára igazából már nincsenek általános kötöttségek és mindenki a saját elképzelései és vérmérséklete szerint alakíthatja a lánykérés, az eljegyzés mozzanatait.

* Aki a hagyományokhoz hűen szeretné megkérni kedvese kezét, az a szülőknél tett látogatáskor leendő apósától kérje meg leánya kezét. Ünnepi alkalom lévén illik ilyenkor a leendő örömanyának és menyasszonynak is virágot vinni.

* A mai kor fiatal női azonban szeretnek maguk dönteni a sorsukról, így kitől is lenne kézenfekvőbb megkérni a kezét, mint magától a leendő menyasszonytól? Meghitt édeskettes, egy romantikus vacsora vagy egy romantikus helyszín tökéletes díszletei lehetnek a nagy pillanatnak.

* Aki biztos a dolgában, az társaságban, tanúk előtt is megkérheti kedvesét, hogy kösse össze vele az életét. Remek alkalmat nyújtanak erre a családi ünnepek, mint például a karácsony, de a baráti összejövetelek is, mint például a leendő menyasszony születésnapi bulija.

A nagy filmes lánykérési jelenetekben mindig gyűrűvel kérik meg a lányok kezét. Gyűrűt választani azonban nem is olyan egyszerű feladat, hiszen gyakran maguk a nők is hosszan vívódnak, míg dönteni tudnak egyik vagy másik darab mellett. Legyen-e gyűrű a lánykérésnél vagy ne? És ha igen, akkor milyen? Ezek olyan kérdések, amit minden lánykérést fontolgató férfiember fel kell, hogy tegyen magának és azután persze elképzelései és pénztárcája függvényében döntenie is kell a szóbajöhető variációk között.

* Lánykérés hagyományos, köves (szoliter) eljegyzési gyűrűvel. Az eljegyzési gyűrű lehet új darab, vagy családi örökségből származó méretre igazított antik darab. A menyasszony ezt a gyűrűt viseli a jegyesség ideje alatt, a vőlegény nem visel gyűrűt. A jegygyűrűket a későbbiekben közösen választják ki.

* Lánykérés jegygyűrűvel. A menyasszony ezt a gyűrűt viseli a jegyesség ideje alatt, a vőlegény vagy nem visel gyűrűt, vagy az eljegyzést követően beszerzi a menyasszony jegygyűrűjének párját is és ezt viseli a bal kezén a jegyesség ideje alatt.

* Lánykérés egy szál rózsával. Később a hagyományos, köves (szoliter) eljegyzési gyűrűt maga a menyasszony választja ki. A menyasszony ezt a gyűrűt viseli a jegyesség ideje alatt, a vőlegény nem visel gyűrűt. A jegygyűrűket a későbbiekben szintén közösen választják ki.

* Lánykérés egy szál rózsával. Később a jegygyűrűket közösen választja ki a menyasszony és a vőlegény. A menyasszony és a vőlegény ezeket a gyűrűket viseli a bal kézen a jegyesség ideje alatt.