A MI ELJEGYZÉSÜNK!

VIDÁM LÁNYKÉRÉS ÉS "KÖLTŐIEN SZÉP" ELJEGYZÉS

2002 decembere óta vagyunk egy pár. Addig barátok voltunk, jóbarátok! Nem első látásra lett ez szerelem, nem is másodikra. Sőt! Egyszer, egy buli előtt meg is beszéltük, hogy nem vagyunk egymásnak esetei! De aztán elkezdtünk érezni valamit egymás iránt...

2006. december 16-ára tűztűk ki az esküvőnk időpontját. Sokan furcsán és érdeklődve reagálnak erre a dátumra, hiszen az esküvők hagyományos évszaka a nyár, télen sokkal kevesebben tartanak menyegzőt. Mi nagyon szeretjük a telet, sokkal kiszámíthatóbb az időjárás, s csodás kiegészítők állnak a rendelkezésemre, mint menyasszony (egy gyönyörű köpenyt szeretnék a ruhám fölött viselni). A dátumválasztásunk fő indoka mégis az évfordulónk: 2002. december 20-án lettünk egy pár, és ehhez a legközelebbi időpontot kerestük.

2005. október 13-án történt a lánykérés. A szüleim háza előtt futottunk össze a kedvessel este. Miután felmentünk, még azért egy jó 15 percig másról beszélgettünk a szülőkkel... azt mondtuk, éppen errefelé jártunk, és beugrottunk.

Apa még tett-vett, megvártuk, míg ő is bejön a nagyszobába, ahol anyuval beszélgettünk. Aztán olyan 10 másodperces csend lett, és Kedvesem ezt használta ki. Odafordult apához és azt mondta:
- Megvenném a lányod, mennyiért adod?????
Apa percekig csak tátogott!!!!Nézett Anyára, ránk, a Húgomra, miközben mi már dőltünk a nevetéstől! Aztán nagy nehezen abbahagytuk, és apa megkérdezte:
- Fordítsuk komolyra a szót, akkor mit is terveztek????
És akkor elkezdtünk beszélgetni... Közben, a lánykérés örömére ittunk egyet. Jaj, nagyon emlékezetes volt, ezt még a gyerekeinknek is el fogom mesélni! A nagyapjuk úgy tátogott mint egy hal!

Aztán még kifelé menet Apa és Kedvesem összesúgtak:Apa azt mondta,hogy erősen gondolkodott, hogy odaad két sörért meg egy felesért, erre a Kedvesem azt válaszolta,hogy abból valószínűleg alkudott volna!

Egy évvel az esküvő előttre, 2005. december 16-ára tűztük az eljegyzésünk napját. Nálunk, a lányos háznál volt megtartva, csak a szűk család előtt húztuk fel a gyűrűinket.

Az eljegyzésünk napja nagyon pechesen indult, a pót fodrászom beteget jelentett, úgyhogy egy harmadik, a pót-pót csinálta a hajam. A kozmetikus nem tudta,hogy megyünk, mert a pótfodrász nem szólt, így sietett a sminkünkkel (a húgommal voltam.) Hazaértem délben, kameráért mentünk, aztán volt egy kis pihi. Délután 4 körül elkezdtem öltözni, kellett a szomszéd anyuka segítsége is, mert a ruhám két oldalt fűzős, és a húgom meg ő húzták össze rajtam.

Aztán megjöttek a vőlegényék... Egy kis beszélgetés után Kedvesem összetrombitálta a népet, pezsgőt bontottunk. Majd belekezdett. Versben kérte meg a kezem!!!!!! Eszperente vers volt, melyből idézek egy részletet:

(...)Ezért kérlek légy nejem örökké!
De mert ígértem Atyádnak valamit,
S Te kérded, mit?!
Megvallom kereken,
Zsebemben nincs egyebem,
Csak eme két ser s egy feles,
Melyért Atyád Téged
Hozzám ereszt.
A fizetséget ily módom megadtam,
Tehát a kérdést, mit adtam
Felelettel visszakérem,
De azt ígérem,
Nemet nem ejthet nyelved,
Mert testem, lelkem vagy Te nekem.
Kérdem tehát leszel-e nejem?

Én mi mást mondhattam volna, LESZEK! És tényleg: egy kis üveg Vilmost meg két doboz sört adott apának! Gyűrűhúzás, puszik, ajándékok következtek...

Vacsora után diavetítést csináltunk a gyerekkori és a közös képeinkből, nagy sikere volt! Mindenki mondta,hogy az esküvőre fejlesszük tovább. Este 10-kor jöttünk el, fáradtan, de nagyon boldogan....

Most pedig lelkesen készülünk az esküvőnkre! Kívánom, hogy mindenki élje át ezt a fantasztikus érzést!

Viki és Zsolti

Ha nektek is van kedvetek megosztani más párokkal és a honlap olvasóival életetek nagy pillanatait, örülnénk, ha Ti is elküldenétek nekünk e-mailben a weddings@weddings.hu címre eljegyzési vagy esküvői beszámolótokat!